Néhány gondolat a toleranciáról és elfogadásról

A társadalmunk szerves részéhez tartozik az egyének és a társadalmi csoportok közötti különbségek. Természetes, hogy nem vagyunk egyformák, jellegzetes jegyeket viselünk magunkon. Az emberi képességek sokfélék, változatosak vagyunk, ezzel járulunk hozzá, hogy a társadalom változó és egyben színes legyen. Ha kérdést az oktatás szemszögéből vizsgáljuk, óhatatlanul felmerül az együttnevelés, az integráció, inklúzió, ennek kapcsán a másság elfogadásának gondolata.

 

Vajon mennyire tudunk másokat elfogadni?

A pedagógusokkal szemben elvárás, hogy a tanulókkal kapcsolatos eltéréseket elfogadják. Fontos szempont, hogy jelen legyen a nyitottság, az empátia, a tolerancia és a pozitív, elfogadó szellemű hozzáállás. Egy jó pedagógus munkája során kulcsfontosságú, hogy a gyerekek otthonról magukkal hozott értékeit, normáit, szokásait megóvja, megtartsa és erre épüljön a tanítás és a nevelőmunka.

 

Mi történik, ha nem átlagos gyermek kerül be az iskolába?

A közoktatás rendszerében, iskolai közegben a fogyatékos gyermek megkülönböztetését a közoktatásról szóló törvény írja elő. A beazonosítás, a címkézés a tanuló számára azért fontos, hogy az állapotához minél inkább illeszkedő ellátásban részesülhessen. Más oldalról viszont a “fogyatékos” címke a gyermek, de különösen a szülők számára is riasztó lehet, hiszen sokan nem akarják gyermeküket olyan iskolába járatni, ahová fogyatékosnak címkézett gyermekek is járnak. Sajnos előfordulnak olyan esetek, a fogyatékos tanulót nem fogadják be a többi gyermek közé, eltanácsolják vagy pedig a gyermek együttnevelését elrejtik, megvonva tőle a többlettámogatáshoz való jogot. A sajátos nevelési igényű tanulók megítélése a tanár szemszögéből attól függ, hogy az adott tanár milyen iskolában tanít és volt-e már ilyen gyermekkel tapasztalata.

Az elfogadás és tolerancia témájához szorosan kapcsolódik még a multikulturális nevelés gyakorlata. A pedagógusok nagy része a roma tanulók jelenlétét nagy kihívásnak tekinti. Ugyan nyílt rasszizmussal nem találkozni, rejtett előítéletekkel viszont igen. A mindennapi élethelyzetekben, az utcán, a buszon, a vásárlás során is megjelenik. Gyakran tapasztalható, hogy a különböző kultúrák találkozásánál a másik csoport tagját illetlennek tartják, mert az nem úgy viselkedik, ahogy azt az első csoport saját tagjaitól elvárja. Azáltal, hogy az idegen csoport nem a „hazai” elvárásoknak megfelelően reagál, elbizonytalanítja az első csoport tagjait, akik így az idegenekkel szemben tartózkodóvá és gyanakvóvá válnak. A tolerancia hiánya, az előítéletek gyakran az ismeretlentől való félelemből fakadnak, ahogyan ezt Márai Sándor is megfogalmazta:

 

„Senkit sem ismerhetünk meg teljesen. Ezért a legfélelmetesebb elfogadni valakit, hittel és bizalommal, és reménykedni, hogy ő is így fogad el minket.“

cikk szerzői:
Melecski Júlia, az Artis Centrum társalapítója, gyógypedagógus
Barthalos Réka, az Artis Centrum társalapítója, konduktor, korai fejlesztő szakember

A cikk megjelent: www.minoritykids.fonix.sk