Iskolaérettség: olyan okos, de nem bír megülni. Kezdje el az iskolát?

Sokan keresnek meg így tavasz tájékán azzal a kérdéssel, menjen-e a gyerek szeptemberben iskolába. A könyvesboltok polcai és az internet roskadásig vannak iskola előkészítő, fejlesztő könyvekkel, munkafüzetekkel és tapasztalataim alapján sok szülő vásárolja, nyomtatja ezeket gyermekének, aki egy idő után keni-vágja, hol bújt el a nyuszi vagy merre néz a halacska. De tényleg csak ettől lesz iskolaérett?

Tévedés ne essék, nem vagyok az ilyen feladatok ellensége, fontos képességeket fejlesztenek, de rendszeresen belebotlok olyan gyermekbe, aki rendkívül okos, tájékozott, jól nevelt, a feladatlapokat is szépen megoldja, gyönyörűen beszél, szeptemberig betölti a hatodik életévét, tehát automatikusan megy.

 

Amikor játszani, feladatozni kezdünk, látom, hogy néhány perc után fészkelődik, nézelődik, fejét támasztja, lábát rázza vagy maga alá húzza, a ceruzát furán tartja, esetleg a nyelvét kidugja rajzolás közben. Emberrajza szegényes. A feladatokat elsőre nem érti, pedig okos, gyönyörű szóvirágokat fűz. Amikor úgy érzi, nehéz a feladat, szavakkal próbálja elvarázsolni a figyelmem, inkább arra figyeljek, milyen szépeket mond, de ha belehallgatok a történeteibe, nehezen találom az összefüggéseket.

Olyan is van, aki inkább bele sem kezd a feladatba, ha úgy látja, kicsit is nehéz, még ha egyébként könnyedén meg is oldaná, de hátha mégsem és akkor az azt jelentené, hogy ő nem is okos vagy ilyesmi. Esetleg el is pityeredik. Más esetben anyát nem engedi ki a teremből, megrémül, hogy egy idegen nénivel kell egyedül maradnia (pedig a néni kitesz magáért, hogy a legkedvesebb formáját hozza).

Az iskolakezdés a felmérések alapján a gyermekek 15-30%-nál nem zajlik zökkenőmentesen. A tanórákon való helytállás folyamatos figyelmet, gyors beilleszkedési készséget, érett önkontrollt és feladattudatot, a befogadó és kifejező nyelvi készség fejlettségét, valamint a gondolkodási folyamatok, a nagy- és finommozgások megfelelő szintjét igénylik (Lakatos, 2015). Persze ez így elég tudományosan hangzik, de szülőként nagyon is sokat tehetünk annak érdekében, hogy észrevegyük, ha valami nem a terv szerint halad.

Mit nézzek a hatévesemen?
Első lépésben mindenképp érdemes kikérni az óvónéni véleményét érettség ügyben, mivel az a gyerek akit otthon látunk, nem az a gyerek, aki csoportban az oviban megmutatkozik. Számos probléma csak közösségben, feladathelyzetben nyilvánul meg, a családban pedig vagy nem mutatkozik meg vagy csak nem vesszük észre. Tehát ha az óvónéni riadót jelez, bármennyire is rosszul esik, járjunk utána, mert nem zörög a haraszt…
Nézzünk viszont néhány szempontot, amihez nem kell diploma és világosan mutatja, hogy minden rendben zajlik a fejlődés terén. Szóval, valószínűleg iskolaérett, ha:

 

• Elég nagy, nem fújja el egy nagyobb szél, ha megnézzük a korosztálya közt, láthatjuk, hogy súlya, magassága nem marad el látványosan a többiekétől.
• Elkezdődött a fogváltás, ami biztos jele az idegrendszer érésének.
• Nagyfiús/nagylányos formát ölt, már nem olyan „babás“, pocakos.
• Nem sírja el magát apróságokon, reggel az oviban gond nélkül ott marad.
• Nem csetlik-botlik, ritkán esik el, veszélyérzete kialakult. Nem pörög, rohangál folyamatosan.
• Be tudja gombolni a ruháját, egyedül öltözik és vetkőzik és nem tart neki órákig. (A cipőfűzést már elengedtem, mert alig találkozom gyerekkel, aki látott valaha fűzős cipőt, viszont képesnek kéne rá lennie, otthon ki lehet próbálni).
• Huzamosabb ideig képes olyan tevékenységgel foglalkozni (kb. 15-20 perc) aminek nincs köze a képernyőhöz. Ilyen például az építés, rajzolás, színezés és egyebek.
• Nem esik ki a kezéből a ceruza, és elfogadhatóan ki tud színezni egy képet. A cerzuát nem marokra fogja és nem menekül a rajzos feladatok elől.
• Egyértelműen jobb vagy bal kezes.
• Beszéde mások számára is érthető, nincsenek beszédhibái, mondatokban fejezi ki magát.
• Képes mesét végighallgatni (nem nézni!) és érti is azt.
• Mondókákat, versikéket különösebb gond nélkül megjegyez.
• A kérésnek eleget tesz, az irányítást elfogadja. Ha kudarc éri vagy akadályoztatva érzi magát, különösebb fennakadások nélkül képes rajta magát túltenni (pl. ha ő veszít társasban, nem rúgja fel a táblát, nem inzultálja testvérét, stb.).
• Óvodában a csoportba beilleszkedett, nincsenek gyakori konfliktusok kortársaival sem az óvónénivel.
• Az elkezdett feladatokat hajlamos befejezni, nem kell rá kényszeríteni, nem futkos el ezektől.
• Meg tudja számolni a dolgokat, érti a több, kevesebb, semmi, ugyanannyi fogalmát.

Ha a fentiekből több dologgal is nehézségei vannak a gyermeknek, esetleg kétségei vannak, hogy fejlődése megfelelő ütemben zajlik vagy csak egyszerűen kíváncsi arra, milyenek gyermeke képességei, érdemes gyógypedagógus szakembert felkeresni, aki egy képességfelmérés során fényt deríthet ezekre. Amennyiben felmerül a halasztás kérdése, mindenképp szükséges a helyi Pedagógiai-Pszichológiai Tanácsadó és Prevenciós Központ felkeresése, ahol pszichológus dönti el, alkalmas-e a gyermek a beiskolázásra.

Fontos megjegyezni, hogy annál a gyermeknél, aki május után tölti be a hatodik életévét, mindenképp érdemes elgondolkodni, kezdje-e el szeptemberben az iskolát. Gondoljunk csak bele, hogy aki szeptemberben tölti be a hatot és csak egy év múlva megy iskolába, majdnem egy évvel idősebb lesz, mint az, aki csak nyáron lesz hat éves, ami pontosan ugyanennyi előnyt is jelent számára. Merthogy tulajdonképpen évvesztes gyermek nem létezik, csakis „évnyertes”.

Felhasznált irodalom: Lakatos Katalin, PhD. (2003): Az iskolaéretlenség szűrése az állapot- és mozgásvizsgáló teszttel, Új Pedagógiai Szemle, 3.sz


Melecski Júlia,
okleveles gyógypedagógus,
az Artis Centrum társalapítója