A pszichológusok megítélése a társadalomban

„Nem megyek pszichológushoz, hisz én nem vagyok bolond!“.
„A gyerekemnek nincs szüksége pszichológusra, most csak ,,ilyen,, korszaka van.“
,,Otthon nem viselkedik így, csak a pedagógus nem tudja kezelni őt.,,
„Mit fognak szólni mások, ha megtudják, hogy pszichológushoz járunk?,,

 

Gyakran ilyen és ehhez hasonló mondatokat hallani az emberektől, amikor lelki problémáik kapcsán felmerül a téma, hogy esetleg szakember (pszichológus) segítségét kellene kérni. A pszichológus felkeresése sajnos sokszor csak az utolsó helyen szerepel a problémamegoldó stratégiák között, amikor lelki nehézségek esetén az emberek segítségkérésre gondolnak. Ennek egyik oka az lehet, hogy sokan kudarcként élik meg, ha nem sikerült egy adott nehézséget egyedül megoldaniuk. Mindezt még kísérheti a kiszolgáltatottság, sebezhetőség és bizalmatlanság érzete is, amikor találkoznak a szakemberrel.

 

Úgy vélem, hogy a lelki harmónia visszabillentése érdekében segítséget kérni és foglalkozni önmagunkkal éppen annyira nem szabadna szégyen érzetnek lennie, mint amennyire az sem szégyen, amikor elmegyünk fogorvoshoz, ha fáj a fogunk. Ez most kicsit közhelyesnek tűnhet, de ha mélyen magunkba nézünk, mindig megnyugtató a tudat, hogy mindent megtettünk a saját, a gyermekeink vagy a párkapcsolatunk jóléte érdekében.

 

Gondoljunk bele, hogy mennyi ember, gyermek mindennapi életét nehezíti meg a szorongás, félelem, mérgező kapcsolatok, negatív élmények, gyász, amelyet nehezen tudnak feldolgozni.

 

Nemcsak akkor lehet felkeresni egy pszichológust, mikor már nagy a probléma. Akkor is javasolt, amikor úgy érzi, hogy nem tudja merre tovább az életben, hogy miképp döntsön egy fontos lépés előtt, hogy nem találja a helyét egy közösségben, vagy csak javítani szeretne a kommunikációs készségein, illetve önfejlesztésbe kezdene.

 

Úgy gondolom, hogy egy ilyen megkeresés tükrözheti azt is, hogy felismertük a határainkat, a problémát és képesek vagyunk előre lépni egyet, hogy objektív segítőt kapjunk és közös erővel keressük az összefüggéseket és megoldásához szükséges forrásainkat. Ez csapatmunka, amely csak akkor működhet, ha az ember képes elhagyni a sztereotip gondolkodásmódot, képes beismerni, hogy akadályba ütközött, melyhez erősítés kell.

 

Fontos megfogalmazni, hogy a pszichológia nem olyan, mint egy autószerviz, ahol egy alkatrész megszerelésével minden helyreáll.  A pszichológus nemcsak  szakemberként, de emberként is megéli a találkozásait és különböző eseteit. Sajnos, nem képes különleges gondolatolvasásra sem, mert a pszichológiai kezelés sokkal inkább folyamatos önmunka és otthoni gyakorlás is.
Miért modják sokan mégis, hogy „Jaj! Veled inkább nem beszélgetek, mert a fejembe látsz!“?

 

Sztankó Evelin
pszichológus, neurofeedback tréner