9+1 tipp figyelemzavaros hiperaktív gyerekek rendszerezett mindennapjaira
Munkám során nagyon sok szülővel találkozom, akik azzal a panasszal fordulnak hozzám, hogy gyermekük folyton elhagyja a holmiját, képtelen megülni, nehezen alszik el, mindenbe csak belekapnak, a játék sem foglalja le őt.
A fenti tünetek megjelenése esetén sok szülő figyelemzavarra és hiperaktivitásra gondol, nem ok nélkül. Viszont, az esetek nagy százalékában már a fejlesztés első alkalmával kiderül, hogy a gyermek képes lenne arra, hogy megüljön és kitartóan játsszon, viszont a környezete nem tudja őt ebben támogatni. Majd a fejlesztések során szülői konzultációk keretein belül kikristályosodik, hogy a család életéből hiányzik a rendszeresség, a szervezés és a határok kijelölése.
Mivel tudjuk segíteni gyermekünket és családunkat a mindennapi mókuskerékben?
Az alábbiakban 9+1 tippet javaslok azoknak, akik a fent említettek között gyermekükre ismernek.
1. Napirend felállítása: ADD és ADHD-val érintett gyermekek nehezen tájékozódnak időben és térben, illetve sok esetben rugalmatlanok a változásra. Fontos, hogy kialakuljon náluk egyfajta napi rutin és rendszeresség az életükben.
A napirendet akár csemetéjükkel együtt is elkészíthetik. Rajzolják meg egy hetüket, ki viszi a gyermeket reggel az oviba, milyen szakkörre/programja van egyes napokon, mikor van a vacsora, fürdés, vagy a takarodó. Akasszuk ki a konyhába vagy nappaliba, ahol az idejünk nagy részét töltjük, hogy így mindig szem előtt legyen.
2. Képernyő nézés minimalizálása: a TV, tablet vagy mobiltelefon rengeteg auditív és vizuális ingerrel bombázza a gyerekeket. Ezeket az ingereket nem ritkán nehezen tudják csak feldolgozni, hiszen megállás nélkül kapják az új impulzusokat.
Érdemes a képernyő előtt eltöltött időt napi 15 percre rövidíteni. Nagyon fontos, hogy a gyorsabb és könnyebb elalvás érdekében lefekvés előtt már semmilyen képernyőt ne nézzen a gyermek.
3. Nyugodt alvás: A figyelem- és hiperaktív zavarral küzdő gyerekek gyakran nagyon nehezen alszanak el, hiszen a nap során „begyűjtött“ ingerek még mindig tombolnak bennük, pláne, ha este felpörgetett állapotban vannak. Ilyenkor jellemzően még nagyobb kihívás pihentető alváshoz segíteni őket.
4. Gyermekünk lenyugtatását esti rituáléval, elcsendesüléssel tudjuk a leginkább támogatni – fürdés, esti meseolvasás, vagy a nap átbeszélése, mely során megtudhatjuk, mi volt a napban a legjobb, vagy legrosszabb.
5. Rövid, érthető instrukciók: ha valamit szeretnénk gyermekünknek mondani, vagy akár ő szeretne valamit megosztani velünk, guggoljunk le mellé, hogy szemmagasságba legyünk vele. Adjunk neki rövid, érthető utasítást, ne beszéljünk vele körmondatokban, mert a sok információ között könnyen elveszítheti a lényeget.
6. Helyes kommunikáció a családban: fontos, hogy mindkét szülő egységesen kommunikáljon a gyerkőccel, és, hogy amit megígérünk, azt tartsuk is be. Ne fenyegetőzzünk, hogy elvesszük az egyik játékát, ha nem jön rögtön fürdeni. Adjunk nekik választási lehetőséget, hogy éreztessük gyermekünkkel, van beleszólása a körülötte zajló eseményekbe.
Még akkor is, ha a feltételeket mi, felnőttek szabjuk. Ne féljünk kimondani gyermekünknek, hogy „pocsék napom volt és feszült vagyok“, nyugtassuk meg, hogy nem ő tehet róla. Ezzel példát mutathatunk nekik, hogy fordított esetben ők is merjenek és tudjanak beszélni borúsabb napjaikról. Dicsérjünk és biztassunk, hiszen a figyelemzavaros és hiperaktív gyerekre a viselkedése miatt sokszor húzzák rá a “rossz gyerek” szerepet.
7. Elegendő mozgás: fontos, hogy minél több szabad- vagy beltéri mozgáslehetőséget kínáljunk gyerekeinknek. Próbáljuk a napi rutinba beépíteni a játszótereket, trambulinozást, hintázást. Rossz idő esetében nagy móka lehet a pocsolyába ugrálás vagy az otthon épített akadálypálya, természetesen biztonságos keretek között. Ezek mind-mind jótékony hatással lehetnek éretlen idegrendszerükre.
8. Otthon, ahol élünk: fontos, hogy otthonunk szolgálja a lakók szükségleteit, a legkisebbektől a legnagyobbakig. A rengeteg széthagyott holmi és játék megterhelő lehet egy figyelemzavaros gyermek idegrendszerének, pláne anya és apa kedélyállapotának. ? A kulcsszó a rendszerezés.
Használjunk tároló dobozokat, melyek elejére rajzoljunk nagy címkéket, pl. legyen egy autós, plüssös vagy kockás tárolónk. Készítsük együtt a címkéket, így nem csak egy szuper közös programunk lehet, de így a gyerkőc is szívesen fog abba pakolni, amit ő is saját kezűleg készített.
9. Egyszerre csak egy játék!: sokszor bármilyen csilli-villi is az adott játék, gyermekünk olykor csak hozzákap és máris ugrik a következő játékhoz. Fél óra múlva pedig egyszer csak azt vesszük észre, hogy az egész szoba tele van szétszórt játékokkal. Egy figyelemben érintett gyerkőcnek hatalmas kihívást jelent úgy játszani, hogy az előző társasjáték részei még szanaszét hevernek előtte a padlón. Mindig törekedjünk arra, hogy pakoljuk el együtt azokat a dolgokat, amivel már nem játszunk és csak azután kezdjünk neki az újabb játéknak.
+1
Nincs igazán jó recept, ami mindegyik család életére általános érvényű, ezért figyeljünk egymásra, tapasztaljuk meg, kinek milyen szükségletei vannak és ahhoz mérten alakítsuk ki saját életvitelünket. Saját igényeinkre is összpontosítsunk, hiszen a nap 24 órájában nem csak szülők vagyunk, hanem nő/férfi, házastárs, barát, dolgozó. Ha van rá mód, szánjunk magunkra is időt, kapcsolódjunk ki és töltődjünk fel. Legyünk odafigyelőbbek, mi az ami felvidít bennünket, mi az, ami lenyugtat, vagy ami feldühít.
Ne feledjük: a boldog szülő, boldog gyermek.
György Krisztina,
gyógypedagógus,
Artis Centrum
